|
BWV 82
Mária megtisztulásának ünnepére (február 2.) |
|
|
Ich habe genug |
Elég nekem… |
|
1. Ária
(basszus) |
Ich habe genug,
Ich habe den Heiland, das Hoffen der Frommen,
Auf meine begierigen Arme genommen;
Ich habe genug!
Ich hab ihn erblickt,
Mein Glaube hat Jesum ans Herze gedrückt;
Nun wünsch ich, noch heute mit Freuden
Von hinnen zu scheiden. |
Elég nekem,
hogy a Megváltó enyém, hiszen Õ az istenfélők reménysége!
Sóvárgó karjaimba zártam Őt,
s ez elég nekem!
Megpillantottam,
Hitem keblére szorította Jézust;
s nincs már egyéb vágyam,
mint mielőbb örömben távozni innen. |
|
2. Recitativo
(basszus) |
Ich habe genug.
Mein Trost ist nur allein,
Dass Jesus mein und ich sein eigen möchte sein.
Im Glauben halt ich ihn,
Da seh ich auch mit Simeon
Die Freude jenes Lebens schon.
Lasst uns mit diesem Manne ziehn!
Ach! möchte mich von meines Leibes Ketten
Der Herr erretten;
Ach! wäre doch mein Abschied hier,
Mit Freuden sagt ich, Welt, zu dir:
Ich habe genug. |
Elég nekem...
Egyedüli vigasztalásom,
hogy Jézus enyém, s én is az Ő tulajdona akarok lenni.
Hit által tartom karjaimban,
s miként az agg Simeon, én is látom már
annak az életnek örömét ott, a túlparton.
Menjünk hát mi is vele!
Ó, mennyire vágyom arra,
hogy az Úr megszabadítson a test láncaitól!
Ó, bárcsak itt lenne már búcsúzásom!
Örömmel mondanám neked, világ:
Elég nekem… |
|
3. Ária
(basszus) |
Schlummert ein, ihr matten Augen,
Fallet sanft und selig zu!
Welt, ich bleibe nicht mehr hier,
Hab ich doch kein Teil an dir,
Das der Seele könnte taugen.
Hier muss ich das Elend bauen,
Aber dort, dort werd ich schauen
Süßen Friede, stille Ruh. |
Szunnyadjatok el, megtört szemek,
Csukódjatok le lágyan, boldogan!
Világ, nem maradok tovább,
hisz semmi sincs benned,
ami jó lenne a léleknek.
Itt csak nyomort építek,
de odaát, odaát édes béke,
csendes nyugalom vár rám. |
|
4. Recitativo
(basszus) |
Mein Gott! wenn kömmt das schöne: Nun!
Da ich im Friede fahren werde
Und in dem Sande kühler Erde
Und dort bei dir im Schoße ruhn?
Der Abschied ist gemacht,
Welt, gute Nacht! |
Istenem! Mikor jön végre a csodás pillanat,
amikor békében távozom,
s a hűvös föld porában,
és nálad, kebleden nyughatom?
A búcsú megtörtént,
világ, jó éjszakát! |
|
5. Ária
(basszus) |
Ich freue mich auf meinen Tod,
Ach, hätt er sich schon eingefunden.
Da entkomm ich aller Not,
Die mich noch auf der Welt gebunden. |
Örvendezem a halál jöttén,
bárcsak rám talált volna már!
Akkor minden bajtól szabad leszek,
amely e világon fogva tart. |
|
|
|
|
| |
|
Tóth Eszter fordítása |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
