|
BWV 144
Hetvened vasárnapjára |
| |
Nimm, was dein ist, und gehe hin |
Fogd, ami a tiéd, és menj békével |
|
1. Kórus |
Nimm, was dein ist, und gehe hin. |
Fogd, ami a tiéd, és menj békével. |
|
2. Ária
(alt) |
Murre nicht,
Lieber Christ,
Wenn was nicht nach Wunsch geschicht;
Sondern sei mit dem zufrieden,
Was dir dein Gott hat beschieden,
Er weiß, was dir nützlich ist.
|
Ne morogj,
kedves keresztyén,
ha valami nem kívánságod szerint történik,
hanem légy elégedett,
mindazzal, mit néked Isten juttatott,
Ő jól tudja, mire van szükséged.
|
|
3. Korál |
Was Gott tut, das ist wohlgetan,
Es bleibt gerecht sein Wille;
Wie er fängt meine Sachen an,
Will ich ihm halten stille.
Er ist mein Gott,
Der in der Not
Mich wohl weiß zu erhalten:
Drum lass ich ihn nur walten.
|
Mit Isten tesz, mind jó nekem,
És bölcs minden végzése
Ha ő vezérli életem,
szívemben csend és béke.
Ő az enyém.
Gond, baj ha ér,
Meg tud védeni engem.
Hagyom, hogy ő vezessen.
|
|
4. Recitativo
(tenor) |
Wo die Genügsamkeit regiert
Und überall das Ruder führt,
Da ist der Mensch vergnügt
Mit dem, wie es Gott fügt.
Dagegen, wo die Ungenügsamkeit das Urteil spricht,
Da stellt sich Gram und Kummer ein,
Das Herz will nicht
Zufrieden sein,
Und man gedenket nicht daran:
Was Gott tut, das ist wohlgetan.
|
Ahol a mértékletesség irányít
és kezét a kormányrúdon tartja
ott az ember megelégedik
mindazzal, mit Isten ád.
Ott pedig, ahol az elégedetlenség a döntőbíró,
bánat és gond üti fel fejét.
A szív nem akar
nyugalomra találni,
és nem gondol arra,
Hogy mit Isten tesz, az mind jó.
|
|
5. Ária
(szoprán) |
Genügsamkeit
Ist ein Schatz in diesem Leben,
Welcher kann Vergnügung geben
In der größten Traurigkeit,
Genügsamkeit.
Denn es lässet sich in Allem
Gottes Fügung wohl gefallen
Genügsamkeit.
|
A mértékletesség
Nagy kincsünk ebben az életben,
a legnagyobb bánatban is
megelégedést adhat
a mértékletesség.
Mert minden körülmények között
Isten rendelését tartja jónak
a mértékletesség.
|
|
6. Korál |
Was mein Gott will, das gscheh allzeit,
Sein Will, der ist der beste.
Zu helfen den'n er ist bereit,
Die an ihn glauben feste.
Er hilft aus Not, der fromme Gott,
Und züchtiget mit Maßen.
Wer Gott vertraut, fest auf ihn baut,
Den will er nicht verlassen.
|
Mit Isten tesz, mind jó nekem
Ezt vallom, bármi érjen.
Ki benne bízik szüntelen,
megőrzi száz veszélyben.
Bármily sors vár
gond, baj, halál,
Tudom, el nem hagy engem.
Hagyom, hogy ő vezessen. (Evangélikus Énekeskönyv: 348.) |
| |
|
|
| |
|
Gerőfiné dr. Brebovszky Éva fordítása |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
