|
|
BWV 162
A Vízkereszt utáni 20. vasárnapra |
| |
Ach! ich sehe, itzt, da ich zur Hochzeit gehe |
Ó, látom, most, amikor a menyegzőre megyek |
|
1. Ária
(basszus) |
Ach! ich sehe,
Itzt, da ich zur Hochzeit gehe,
Wohl und Wehe.
Seelengift und Lebensbrot,
Himmel, Hölle, Leben, Tod,
Himmelsglanz und Höllenflammen
Sind beisammen.
Jesu, hilf, dass ich bestehe!
|
Ó, látom,
most, amikor a menyegzőre megyek,
jó és balsors,
a lélek mérge és az élet kenyere,
menny és pokol, élet és halál,
mennyei ragyogás és a pokol lángjai
mind együtt várnak.
Jézusom, segíts, hogy megmaradjak!
|
|
2. Recitativo
(tenor) |
O großes Hochzeitfest,
Darzu der Himmelskönig
Die Menschen rufen lässt!
Ist denn die arme Braut,
Die menschliche Natur, nicht viel zu schlecht und wenig,
Dass sich mit ihr der Sohn des Höchsten traut?
O großes Hochzeitfest,
Wie ist das Fleisch zu solcher Ehre kommen,
Dass Gottes Sohn
Es hat auf ewig angenommen?
Der Himmel ist sein Thron,
Die Erde dient zum Schemel seinen Füßen,
Noch will er diese Welt
Als Braut und Liebste küssen!
Das Hochzeitmahl ist angestellt,
Das Mastvieh ist geschlachtet;
Wie herrlich ist doch alles zubereitet!
Wie selig ist, den hier der Glaube leitet,
Und wie verflucht ist doch, der dieses Mahl verachtet!
|
Ó, nagyszerű menyegző!
Amire a menny királya meghívta az embereket,
vajon a szegény menyasszony, az emberi természet,
nem túl kevés és gyenge ahhoz, hogy a magasságos Fia
vele frigyre lépjen?
Ó, nagyszerű menyegző!
Vajon hogy jutott az emberi test ily dicsőségre,
hogy Isten Fia őt örökre magához vonja?
A menny az ő trónusa,
a föld pedig lábának zsámolya.
Mégis, e világot menyasszonyaként és kedveseként csókolja.
Az ünnepi vacsora már készen áll,
levágták a hízómarhát,
milyen csodálatosan elkészítettek mindent!
Áldott, akit a hit idevezet
és átkozott, ki e vacsorát elutasítja!
|
|
3. Ária
(szoprán) |
Jesu, Brunnquell aller Gnaden,
Labe mich elenden Gast,
Weil du mich berufen hast!
Ich bin matt, schwach und beladen,
Ach! erquicke meine Seele,
Ach! wie hungert mich nach dir!
Lebensbrot, das ich erwähle,
Komm, vereine dich mit mir!
|
Jézus, minden kegyelem forrása,
üdítsd fel nyomorult vendégedet,
hiszen Te hívtál meg engem!
Fáradt vagyok, gyenge és megterhelt,
ó, üdítsd fel lelkem!
Ó, mennyire éhezem utánad,
Élet kenyere, téged választlak,
jöjj és egyesülj velem!
|
|
4. Recitativo
(alt) |
Mein Jesu, lass mich nicht
Zur Hochzeit unbekleidet kommen,
Dass mich nicht treu dein Gericht;
Mit Schrecken hab ich ja vernommen,
Wie du den kühnen Hochzeitgast,
Der ohne Kleid erschienen,
Verworfen und verdammet hast!
Ich weiß auch mein Unwürdigkeit:
Ach! schenke mir des Glaubens Hochzeitkleid;
Laß dein Verdienst zu meinem Schmucke dienen!
Gib mir zum Hochzeitkleide
Den Rock des Heils, der Unschuld weiße Seide!
Ach! lass dein Blut, den hohen Purpur, decken
Den alten Adamsrock und seine Lasterflecken,
So werd ich schön und rein
Und dir willkommen sein,
So werd ich würdiglich das Mahl des Lammes schmecken.
|
Jézusom, ne engedd, hogy menyegződre
ünnepi ruha nélkül érkezzem.
S így ítéleted sújtson engem.
Döbbenten vettem tudomásul,
hogy a merész vendéget, aki e ruha nélkül jelent meg,
kidobtad és elítélted.
Ismerem saját méltatlanságomat:
kérlek, ajándékozz meg a hit menyegzői ruhájával.
Hadd legyen ékszerem a te értünk való cselekedeted.
Add nékem ünnepi ruhaként
az üdvösség palástját, a bűntelenség fehér selymét!
Bíborszínű véred takarja be
a régi Ádám ruháját bűnfoltjaival!
Így leszek tiszta és szép, kedves előtted,
Méltó arra, hogy a Bárány menyegzőjének vacsoráját megízleljem.
|
|
5. Ária
(alt, tenor duett) |
In meinem Gott bin ich erfreut!
Die Liebesmacht hat ihn bewogen,
Dass er mir in der Gnadenzeit
Aus lauter Huld hat angezogen
Die Kleider der Gerechtigkeit.
Ich weiß, er wird nach diesem Leben
Der Ehre weißes Kleid
Mir auch im Himmel geben.
|
Örülök az én Istenemben,
akit szeretete arra indított,
hogy engem kegyelme idején
Csupa jóindulatból felruházzon
és az igazság palástját rám terítse.
Tudom, ha életem véget ér,
A mennyben hófehér ruhát ad nékem.
|
|
6. Korál |
Ach, ich habe schon erblicket
Diese große Herrlichkeit.
Itzund werd ich schön geschmücket
Mit dem weißen Himmelskleid;
Mit der güldnen Ehrenkrone
Steh ich da für Gottes Throne,
Schaue solche Freude an,
Die kein Ende nehmen kann.
|
Látom már a dicsőséget
az angyalok karában
S viselek nagy ékességet
a hófehér ruhában.
Végül ott az Úr kegyelme
koronát is tesz fejemre
S az öröm, mit abban ad,
mindörökre megmarad.
|
| |
|
|
| |
|
Gerőfi Gyuláné fordítása |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
|
|
