|
Cantata BWV 70
Wachet! betet! betet! wachet!
Magyar fordítás [Hungarian Translation] |
| |
Rendezvény Szentháromság utáni 26. vasárnapra |
|
Német szöveg |
Magyar fordítás |
|
ERSTER TEIL |
ELSŐ RÉSZ |
|
1. Chor |
1. Kórus |
|
Wachet! betet! betet! wachet!
Seid bereit allezeit,
Bis der Herr der Herrlichkeit
Dieser Welt ein Ende machet! |
Imádkozzatok és virrasszatok!
Legyetek készen mindenkor,
Mikor a dicsőséges Úristen
Véget vet e világnak! |
| |
|
|
2. Rezitativ (Baß
) |
2. Recitativo (basszus) |
|
Erschrecket, ihr verstockten Sünder!
Ein Tag bricht an,
Vor dem sich niemand bergen kann.
Er eilt mit dir zum strengen Rechte,
O sündliches Geschlechte,
Zum ewgen Herzeleide.
Doch euch, erwä
hlte Gotteskinder,
Ist er ein Anfang wahrer Freude.
Der Heiland holet euch, wenn alles fä
llt und bricht,
Vor sein erhöhtes Angesicht:
Drum zaget nicht. |
Reszkessetek, rejtőző bűnösök!
Olyan nap jön el,
Mely elől senki sem rejtőzhet.
S e nap feletted kemény törvényt ül,
Ó bűnös fajzat, sõt
Örök kárhozatra ítél.
De nektek, Isten választott gyermekei
Mindez az öröm kezdete lesz.
Az Üdvözítő magához vesz akkor, amikor minden összeomlik,
Magasztos tekintetéhez emel:
Ne féljetek tehát. |
| |
|
|
3. Arie (Altus) |
3. Ária (alt) |
|
Wenn kömmt der Tag, an dem wir ziehen
Aus dem Ä
gypten dieser Welt?
Ach! laß
t uns bald aus Sodom fliehen,
Eh uns das Feuer überfä
llt.
Wacht, Seelen, auf von Sicherheit
Und glaubt: es ist die letzte Zeit! |
Mikor jön hát el a nap, amikor végre kivonulhatunk
E világ Egyiptomából?
Ah, meneküljünk Szodomából,
Mielõtt a tűz ránk tör!
Ébredjetek, lelkek a nyugalomból,
S higyjétek el: ez az utolsó pillanat! |
| |
|
|
4. Rezitativ (Tenor) |
4. Recitativo (tenor) |
|
Auch bei dem himmlischen Verlangen
Hä
lt unser Leib den Geist gefangen:
Es legt die Welt durch ihre Tücke
Den Frommen Netz und Stricke.
Der Geist ist willig, doch das Fleisch ist schwach:
Dies preß
t uns aus ein jammervolles Ach! |
Még a Menny utáni vágyakozás közepette is
Fogvatartja testünk a lelket:
A világ általa veti ki cselét
És hálóját a kegyesekre.
A lélek kész, ám a test erőtlen:
Mindez jajjal-teli sóhajra indít csak minket! |
| |
|
|
5. Arie (Sopran) |
5. Ária (szoprán) |
|
Laß
t den Spötter Zungen schmä
hen,
Es wird doch und muß
geschehen,
Daß
wir Jesum werden sehen
Auf den Wolken, in den Höhen.
Welt und Himmel mag vergehen,
Christi Wort muß
fest bestehen.
Laß
t den Spötter Zungen schmä
hen! |
Hadd átkozzon a gúny nyelve,
El fog jönni a nap,
Amikor meglátjuk Jézust,
A felhők között, a magasságban.
Föld és ég elpusztulhat előbb,
Ám Krisztus szava megmarad.
Hadd átkozzon a gúny nyelve! |
| |
|
|
6. Rezitativ (Tenor) |
6. Recitativo (tenor) |
|
Jedoch bei dem unartigen Geschlechte
Denkt Gott an seine Knechte,
Daß
diese böse Art
Sie ferner nicht verletzet,
Indem er sie in seiner Hand bewahrt
Und in ein himmlisch Eden setzet. |
Azonban még a gonosz teremtmények között
Is gondol Isten az övéire,
És hogy ez az átkozott fajzat
Őket ne bánthassa többé,
Karjával megőrzi
És mennyei Édenébe viszi őket. |
| |
|
|
7. Choral |
7. Korál |
|
Freu dich sehr, o meine Seele,
Und vergiß
all Not und Qual,
Weil dich nun Christus, dein Herre,
Ruft aus diesem Jammertal.
Seine Freud und Herrlichkeit
Sollst du sehn in Ewigkeit,
Mit den Engeln jubilieren,
In Ewigkeit triumphieren. |
Örvendj hát szívből, én lelkem,
S felejtsd el minden bánatod,
Hiszen Krisztus, a te Urad
Szólít most el e siralomvölgyből.
Örömét és fenségét
Láthatod majd az örökkévalóságban,
Az angyalokkal örvendezve,
Mindörökké dicsőségben. |
| |
|
|
ZWEITER TEIL |
MÁSODIK RÉSZ |
|
8. Arie (Tenor) |
8. Ária (tenor) |
|
Hebt eure Haupt empor,
Und seid getrost, ihr Frommen,
Zu eurer Seelen Flor!
Ihr sollt in Eden grünen,
Gott ewiglich zu dienen. |
Emeljétek hát fel fejetek,
Vígasztalódjatok, ti hívek,
Mert lelketek szép virága
Az Édenben fog tovább virágozni,
Az örök Isten szolgálatában. |
| |
|
|
9. Rezitativ (Baß
) |
9. Recitativo (basszus) |
|
Ach, soll nicht dieser groß
e Tag,
Der Welt verfall
Und der Posaunen Schall,
Der unerhörte letzte Schlag,
Des Richters ausgesprochne Worte,
Des Höllenrachens offne Pforte
In meinem Sinn
Viel Zweifel, Furcht und Schrecken,
Der ich ein Kind der Sünden bin,
Erwecken?
Jedoch, es gehet meiner Seelen
Ein Freudenschein, ein Licht des Trostes auf.
Der Heiland kann sein Herze nicht verhehlen,
So vor Erbarmen bricht,
Sein Gnadenarm verlä
ß
t mich nicht.
Wohlan! So ende ich mit Freuden meinen Lauf. |
Ah, eme iszonyú napja
A világ pusztulásának,
Az utolsó ítélet harsonazengése,
A hallatlan végső csapás,
A Bíró kimondott ítélete,
A pokol tátongó kapuja, mindez
Az én elmémben nem fog-e
Kételyt, félelmet és rettegést
(Ki a bűn gyermeke vagyok)
Ébreszteni?
Mégis, lelkem elõtt felvillan
Az öröm egy sugara, a vigasztalás fénye.
Az Üdvözítő nem rejtheti el előlem szívét,
Mely megbocsátással teli,
Kegyelmének karja sem enged el.
Így legyen: fejezzem be hát örömben életem napjait! |
| |
|
|
10. Arie (Baß
) |
10. Ária (basszus) |
|
Seligster Erquickungstag,
Führe mich zu deinen Zimmern!
Schalle, knalle, letzter Schlag!
Welt und Himmel, geht zu Trümmern!
Jesus führet mich zur Stille,
An den Ort, da Lust die Fülle. |
Legszebb, megváltó nap,
Vezess magaddal engem!
Törj és zúzz, végső csapás!
Föld és ég, rohanj hát végpusztulásodba!
Jézus a csendbe visz magával,
Oda, hol lelkem betelik örömmel. |
| |
|
| |
|
|
11. Choral |
11. Korál |
|
Nicht nach Welt, nach Himmel nicht
Meine Seele wünscht und sehnet,
Jesum wünsch ich und sein Licht,
Der mich hat mit Gott versöhnet,
Der mich freiet vom Gericht,
Meinen Jesum laß
ich nicht. |
Nem a föld és nem az ég után
Vágyódik az én lelkem,
Csak Jézus és fénye után, hiszen
Ő békített ki engem Istennel;
Ő tesz szabaddá az ítélettől:
Jézusomat nem hagyom el soha. |
| |
|
| |
Vashegyi György nyersfordítása |
|
Source: Orfeo Choir
Contributed by Pal Domokos (September 2006) |
