BWV 70
A Vízkereszt utáni 26. vasárnapra |
|
Wachet! betet! betet! wachet! |
Vigyázzatok! Imádkozzatok! Imádkozzatok! Vigyázzatok! |
1. Kórus |
Wachet! betet! betet! wachet!
Seid bereit
Allezeit,
Bis der Herr der Herrlichkeit
Dieser Welt ein Ende machet. |
Vigyázzatok! Imádkozzatok! Imádkozzatok! Vigyázzatok!
Legyetek
mindenkor készen,
amíg a dicsőség Ura
véget nem vet ennek a világnak. |
2. Recitativo
(basszus) |
Erschrecket, ihr verstockten Sünder!
Ein Tag bricht an,
Vor dem sich niemand bergen kann:
Er eilt mit dir zum strengen Rechte,
O! sündliches Geschlechte,
Zum ewgen Herzeleide.
Doch euch, erwählte Gotteskinder,
Ist er ein Anfang wahrer Freude.
Der Heiland holet euch, wenn alles fällt und bricht,
Vor sein erhöhtes Angesicht;
Drum zaget nicht! |
Rémüljetek meg, keményszívű bűnösök!
Felvirrad majd a nap,
amely elől senki nem rejtőzhet el:
szigorú igazságossággal siet feléd,
ó bűnös nemzetség,
s örök szívfájdalmat hoz!
Tinektek azonban, Istennek kiválasztott gyermekei,
a valódi öröm kezdete lesz az a nap.
Amikor minden szertehull és összeomlik,
a Megváltó magasságos színe elé visz titeket:
ezért ne csüggedjetek! |
3. Ária
(alt) |
Wenn kömmt der Tag, an dem wir ziehen
Aus dem Ägypten dieser Welt?
Ach! lasst uns bald aus Sodom fliehen,
Eh uns das Feuer überfällt!
Wacht, Seelen, auf von Sicherheit
Und glaubt, es ist die letzte Zeit! |
Mikor jön el a nap,
amelyen kivonulhatunk e világ Egyiptomából?
Ó, meneküljünk hamar Sodomából,
mielőtt reánk hull a tűz!
Vigyázzatok lelkek, hagyjátok el a [hamis] biztonság [helyét],
s higgyétek el, hogy elérkeztek az utolsó idők! |
4. Recitativo
(tenor) |
Auch bei dem himmlischen Verlangen
Hält unser Leib den Geist gefangen;
Es legt die Welt durch ihre Tücke
Den Frommen Netz und Stricke.
Der Geist ist willig, doch das Fleisch ist schwach;
Dies presst uns aus ein jammervolles Ach! |
Még ha a menny után vágyakozunk is,
a test fogva tartja lelkünket,
s a világ alattomosan hálót
és kötelet feszít a kegyesek útjába.
A lélek ugyan kész, a test azonban erőtelen,
ezért hangzik fájdalmas jaj-kiáltásunk! |
5. Ária
(szoprán) |
Laßt der Spötter Zungen schmähen,
Es wird doch und muss geschehen,
Dass wir Jesum werden sehen
Auf den Wolken, in den Höhen.
Welt und Himmel mag vergehen,
Christi Wort muss fest bestehen.
Laßt der Spötter Zungen schmähen;
Es wird doch und muss geschehen! |
Szégyenüljenek meg a csúfolódó nyelvek,
hiszen meg kell,
hogy történjen, s meg is történik,
hogy meglátjuk Jézust a felhőkön a magasságban.
Múljon el bár föld s az ég,
Krisztus szava szilárdan megáll.
Szégyenüljenek meg a csúfolódó nyelvek,
mindenek meg kell történnie, s meg is történik. |
6. Recitativo
(tenor) |
Jedoch bei dem unartigen Geschlechte
Denkt Gott an seine Knechte,
Dass diese böse Art
Sie ferner nicht verletzet,
Indem er sie in seiner Hand bewahrt
Und in ein himmlisch Eden setzet. |
Ez elfajult nemzetség közepette is
gondol Isten az ő szolgáira,
hogy a gonoszság
tovább ne árthasson nekik.
Kezében tartva őrzi,
és elviszi őket a mennyei Édenbe. |
7. Korál |
Freu dich sehr, o meine Seele,
Und vergiss all Not und Qual,
Weil dich nun Christus, dein Herre,
Ruft aus diesem Jammertal!
Seine Freud und Herrlichkeit
Sollt du sehn in Ewigkeit,
Mit den Engeln jubilieren,
In Ewigkeit triumphieren. |
Ó, lelkem, örvendezz,
felejtsd el minden bajodat és szenvedésedet,
mert Krisztus, a te Urad,
kihív téged e bánat völgyéből!
Az ő örömét és dicsőségét fogod örökre látni,
együtt ujjongsz az angyalokkal,
és örökre győzedelmeskedsz. |
8. Ária
(tenor) |
Hebt euer Haupt empor
Und seid getrost, ihr Frommen,
Zu eurer Seelen Flor!
Ihr sollt in Eden grünen,
Gott ewiglich zu dienen. |
Emeljétek fel fejeteket,
és bátorodjék a szívetek,
ti kegyesek, lelketek bontson virágot!
Az Éden kertjében zöldelltek majd,
s örökre szolgáljátok Istent. |
9. Recitativo
(basszus) |
Ach, soll nicht dieser große Tag,
Der Welt Verfall
Und der Posaunen Schall,
Der unerhörte letzte Schlag,
Des Richters ausgesprochne Worte,
Des Höllenrachens offne Pforte
In meinem Sinn
Viel Zweifel, Furcht und Schrecken,
Der ich ein Kind der Sünden bin,
Erwecken?
Jedoch, es gehet meiner Seelen
Ein Freudenschein, ein Licht des Trostes auf.
Der Heiland kann sein Herze nicht verhehlen,
So vor Erbarmen bricht,
Sein Gnadenarm verlässt mich nicht.
Wohlan, so ende ich mit Freuden
meinen Lauf. |
A világ pusztulásának,
a harsonák hangjának,
a soha nem hallott utolsó csapásnak,
a bíró kimondott szavának
ez a nagy napja,
a pokol bosszújának nyitott ajtaja
ne ébresszen az én szívemben,
aki a bűn gyermeke vagyok,
megannyi kételyt,
félelmet és rettegést?
Mégis, egy örömsugár,
a vigasztalás fénye pirkad föl szívemben.
A Megváltó nem rejti el
szívét előlem,
szánalomra indul,
s nem hagy el kegyelmes karja.
Így tehát örömmel végzem be pályámat. |
10. Ária
(basszus) |
Seligster Erquickungstag,
Führe mich zu deinen Zimmern!
Schalle, knalle, letzter Schlag,
Welt und Himmel, geht zu Trümmern!
Jesus führet mich zur Stille,
An den Ort, da Lust die Fülle. |
Felüdülés boldog napja,
vígy el engem a te hajlékodba!
Harsogj, csattogj, utolsó csapás,
ég és föld, omoljatok össze!
Jézus elvezet engem a csöndbe,
a teljes öröm helyére. |
11. Korál |
Nicht nach Welt, nach Himmel nicht
Meine Seele wünscht und sehnet,
Jesum wünsch ich und sein Licht,
Der mich hat mit Gott versöhnet,
Der mich freiet vom Gericht,
Meinen Jesum lass ich nicht. |
Sem ég, sem föld után nem vágyakozom,
Jézus után és az ő világossága
után sóvárog a lelkem.
Ő békített ki Istennel,
megszabadított az ítélettől,
ezért nem hagyom el Jézusomat. |
|
|
|
|
|
(Tóth Eszter fordítása) |
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |