|
BWV 163
A Vízkereszt utáni 23. vasárnapra |
| |
Nur jedem das Seine! |
Mindenkinek, ami jár neki! |
|
1. Ária
(tenor) |
Nur jedem das Seine!
Muss Obrigkeit haben
Zoll, Steuern und Gaben,
Man weigre sich nicht
Der schuldigen Pflicht!
Doch bleibet das Herze dem Höchsten alleine.
|
Mindenkinek, ami jár neki!
A felsőbbségnek az adót,
a vámot és járadékot!
Csak ne késlekedjünk
Ami kötelességünk azt mind rójuk le!
De szívünk maradjon egyedül a Mindenhatóé.
|
|
2. Recitativo
(basszus) |
Du bist, mein Gott, der Geber aller Gaben;
Wir haben, was wir haben,
Allein von deiner Hand.
Du, du hast uns gegeben
Geist, Seele, Leib und Leben
Und Hab und Gut und Ehr und Stand!
Was sollen wir
Denn dir
Zur Dankbarkeit dafür erlegen,
Da unser ganz Vermögen
Nur dein und gar nicht unser ist?
Doch ist noch eins, das dir, Gott, wohlgefällt:
Das Herze soll allein,
Herr, deine Zinsemünze sein.
Ach! aber ach! ist das nicht schlechtes Geld?
Der Satan hat dein Bild daran verletzet,
Die falsche Münz ist abgesetzet.
|
Te adsz, Uram, minden adományt,
Amink van,
mind kezedből származik.
Te, Te adtál
nékünk értelmet, lelket,
testet, életet.
És vagyonunk, birtokunk
hírnevünk, rangunk Tőled van.
Mit adjunk tehát,
Hálánk jeléül Néked,
Hisz mindenünk a Tiéd, és semmi sem sajátunk?
De egy mégis van, ami Néked tetsző dolog:
Az emberszív legyen egyedül, Uram
Adógarasként a Tiéd.
Ó, de vajon nem hamis pénz az?
Képed rajta a Sátán eltorzította,
És hamis vonásokat nyomott rá.
|
|
3. Ária
(basszus) |
Laß mein Herz die Münze sein,
Die ich dir, mein Jesu, steure!
Ist sie gleich nicht allzu rein,
Ach, so komm doch und erneure,
Herr, den schönen Glanz bei ihr!
Komm, arbeite, schmelz und präge,
Dass dein Ebenbild bei mir
Ganz erneuert glänzen möge!
|
Hadd legyen szívem olyan pénzdarab,
melyet Jézus, Néked hittel adózok.
Habár nem tiszta teljesen,
Ó, jöjj és Te, Uram állítsd helyre
Hogy szépen ragyogjon megint.
Jöjj, formáld, olvaszd meg és helyezd rá
Képmásodat ismét,
Hogy megújulva ragyoghasson bennem.!
|
|
4. Arioso (duett)
(szoprán, alt) |
Ich wollte dir,
O Gott, das Herze gerne geben;
Der Will ist zwar bei mir,
Doch Fleisch und Blut will immer widerstreben.
Dieweil die Welt
Das Herz gefangen hält,
So will sie sich den Raub nicht nehmen lassen;
Jedoch ich muss sie hassen,
Wenn ich dich lieben soll.
So mache doch mein Herz mit deiner Gnade voll;
Leer es ganz aus von Welt und allen Lüsten
Und mache mich zu einem rechten Christen.
|
Szívesen adnám Néked,
Istenem, a szívem!
Az akarat kész,
de a test és vér ellenáll.
Sőt a világ
a szívet fogságban tartja,
És a rabot elengedni nem akarja,
Mégis, hogy Téged szeresselek,
gyűlölnöm kell amazt.
Ezért töltsd meg kegyelmeddel szívem,
Vedd ki belőle e világot és annak kívánságait
És tégy igaz keresztyénné engem.
|
|
5. Ária (duett)
(szoprán, alt) |
Nimm mich mir und gib mich dir!
Nimm mich mir und meinem Willen,
Deinen Willen zu erfüllen;
Gib dich mir mit deiner Güte,
Dass mein Herz und mein Gemüte
In dir bleibe für und für,
Nimm mich mir und gib mich dir!
|
Végy el magamtól és adjál magadnak!
Végy el magamtól és akaratomtól,
hogy akaratodat betöltsem,
Add magad nékem jóságosan,
Hogy szívem és lelkem
Mindig benned maradjon
Végy el magamtól és adj magadnak!
|
|
6. Korál |
Führ auch mein Herz und Sinn
Durch deinen Geist dahin,
Dass ich mög alles meiden,
Was mich und dich kann scheiden,
Und ich an deinem Leibe
Ein Gliedmaß ewig bleibe.
|
Szívem úgy emeld fel
A Te Szentlelkeddel,
Hogy semmilyen kudarcom
Tőled el ne szakasszon:
A jó úton haladjak,
S mindig veled maradjak!
|
| |
|
|
| |
|
Gerőfi Gyuláné fordítása |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
