|
BWV 155
Vízkereszt utáni második vasárnapra |
| |
Mein Gott, wie lang, ach lange? |
Istenem, meddig, ó meddig még? |
|
1. Recitativo
(szoprán) |
Mein Gott, wie lang, ach lange?
Des Jammers ist zuviel,
Ich sehe gar kein Ziel
Der Schmerzen und der Sorgen!
Dein süßer Gnadenblick
Hat unter Nacht und Wolken sich verborgen,
Die Liebeshand zieht sich, ach! ganz zurück,
Um Trost ist mir sehr bange.
Ich finde, was mich Armen täglich kränket,
Der Tränen Maß wird stets voll eingeschenket,
Der Freuden Wein gebricht;
Mir sinkt fast alle Zuversicht.
|
Istenem, meddig, ó meddig még?
Túl sok a panasz már.
A fájdalomtól és az aggódástól
nem látom többé célomat.
Az éjszaka s a felhők elrejtik előlem
kegyelmes tekinteted.
Irgalmas kezed visszahúztad.
Úgy vágyom a vigasztalásra!
Könnyeim árja nem apad el,
Naponta sújt engem, szegényt a bánat,
S az örömök bora elfogyott.
Önbizalmam romokban hever.
|
|
2. Duett
(alt, tenor) |
Du musst glauben, du musst hoffen,
Du musst gottgelassen sein!
Jesus weiß die rechten Stunden,
Dich mit Hilfe zu erfreun.
Wenn die trübe Zeit verschwunden,
Steht sein ganzes Herz dir offen.
|
Higgyél és reménykedjél!
Bízd rá magad Istenre!
Jézus ismeri a megfelelő időt, amikor
Segítségével megörvendeztet.
Ha majd elmúlik a szomorúság ideje
Szíve tárva lesz előtted.
|
|
3. Recitativo
(basszus) |
So sei, o Seele, sei zufrieden!
Wenn es vor deinen Augen scheint,
Als ob dein liebster Freund
Sich ganz von dir geschieden;
Wenns er dich kurze Zeit verlässt,
Herz! glaube fest,
Es wird ein Kleines sein,
Da er für bittre Zähren
Den Trost- und Freudenwein
Und Honigseim für Wermut will gewähren!
Ach! denke nicht,
Dass er von Herzen dich betrübe,
Er prüfet nur durch Leiden deine Liebe,
Er machet, dass dein Herz bei trüben Stunden weine,
Damit sein Gnadenlicht
Dir desto lieblicher erscheine;
Er hat, was dich ergötzt,
Zuletzt
Zu deinem Trost dir vorbehalten;
Drum lass ihn nur, o Herz, in allem walten!
|
Ezért, légy, ó lélek békességben!
Még ha úgy tűnik is, hogy legjobb barátod
Eltávolodott tőled.
Szívem, habár rövid időre elhagyott is
Higgyed szilárdan: ez csak egy pillanat.
Készíti már a keserű pohárra
A vigasz és öröm borát, hogy lépes mézzel
édesítse bánatod.
Ó, ne gondold, hogy megcsalna téged:
Szenvedéseddel szereteted próbálja meg.
S bár sírást küld szívedre a borús időkben,
Azért teszi, hogy kegyelme fénye
Annál kedvesebb legyen:
Végére tartogatja azt, vigasztalásodra
ami gyönyörködtet téged.
Ezért, ó lélek, hagyatkozz rá mindenben!
|
|
4. Ária
(szoprán) |
Wirf, mein Herze, wirf dich noch
In des Höchsten Liebesarme,
Dass er deiner sich erbarme.
Lege deiner Sorgen Joch,
Und was dich bisher beladen,
Auf die Achseln seiner Gnaden.
|
Ó, vesd magad, szívem,
A magasságos karjaiba,
Hogy irgalmas legyen hozzád.
Gondjaid igáját,
és minden terhedet
Tedd kegyelmes vállaira.
|
|
5. Korál |
Ob sichs anließ, als wollt er nicht,
Laß dich es nicht erschrecken,
Denn wo er ist am besten mit,
Da will ers nicht entdecken.
Sein Wort lass dir gewisser sein,
Und ob dein Herz spräch lauter Nein,
So lass doch dir nicht grauen.
|
Ha néha már azt gondolod,
Hogy nem törődik véled:
Ne törje gond a homlokod,
Ha sújt is, megsegélhet.
Akárhogy ellentmondanál
Az Ő szava bizton megáll:
Ne rettegj senkitől se!
|
| |
|
|
| |
|
Gerőfi Gyuláné fordítása |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
