|
BWV 99
Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnapra |
| |
Was Gott tut, das ist wohlgetan (II.) |
Mit Isten tesz, mind jó nekem (II.) |
|
1. Kórus |
Was Gott tut, das ist wohlgetan,
Es bleibt gerecht sein Wille;
Wie er fängt meine Sachen an,
Will ich ihm halten stille.
Er ist mein Gott,
Der in der Not
Mich wohl weiß zu erhalten;
Drum lass ich ihn nur walten.
|
Mit Isten tesz, mind jó nekem,
és bölcs minden végzése.
Ha ő vezérli életem,
szívemben csend és béke.
Ő az enyém,
gond, baj ha ér,
meg tud védeni engem.
Hagyom, hogy ő vezessen.
|
|
2. Recitativo
(basszus) |
Sein Wort der Wahrheit stehet fest
Und wird mich nicht betrügen,
Weil es die Gläubigen nicht fallen noch verderben lässt.
Ja, weil es mich den Weg zum Leben führet,
So fasst mein Herze sich und lässet sich begnügen
An Gottes Vatertreu und Huld
Und hat Geduld,
Wenn mich ein Unfall rühret.
Gott kann mit seinen Allmachtshänden
Mein Unglück wenden.
|
Szilárdan áll igazságának beszéde,
Ő engemet meg nem csal,
s nem engedi, hogy a hívő elbukjék vagy elvesszen.
Igen! Mivel az élet útján vezet,
bátorodj, szívem, s elégedj meg
Isten atyai hűségével és jóságával.
Légy hosszútűrő:
ha valamilyen baj környékez,
Isten, mindenható kezével
elfordítja rólad a veszedelmet.
|
|
3. Ária
(tenor) |
Erschüttre dich nur nicht, verzagte Seele,
Wenn dir der Kreuzeskelch so bitter schmeckt!
Gott ist dein weiser Arzt und Wundermann,
So dir kein tödlich Gift einschenken kann,
Obgleich die Süßigkeit verborgen steckt.
|
Ne remegj, csüggedt lélek,
bár keserű a kereszt pohara!
Isten, a Csodálatos Férfiú a te bölcs orvosod,
aki nem tölt halálos mérget neked,
bár elrejti az édes nektárt.
|
|
4. Recitativo
(alt) |
Nun, der von Ewigkeit geschloss'ne Bund
Bleibt meines Glaubens Grund.
Er spricht mit Zuversicht
Im Tod und Leben:
Gott ist mein Licht,
Ihm will ich mich ergeben.
Und haben alle Tage
Gleich ihre eigne Plage,
Doch auf das überstandne Leid,
Wenn man genug geweinet,
Kommt endlich die Errettungszeit,
Da Gottes treuer Sinn erscheinet.
|
Most tehát az öröktől fogva megkötött szövetség
marad hitem fundamentuma.
Teljes bizonyossággal hirdeti:
életben és halálban
Isten az én világosságom,
rábízom egész éltem.
S bár minden napnak
megvan a maga baja,
a kiállott szenvedés után,
ha már eleget sírtam,
elérkezik a menekülés pillanata,
amelyben megláthatom Isten hűségét.
|
|
5. Ária
(szoprán, alt duett) |
Wenn des Kreuzes Bitterkeiten
Mit des Fleisches Schwachheit streiten,
Ist es dennoch wohlgetan.
Wer das Kreuz durch falschen Wahn
Sich vor unerträglich schätzet,
Wird auch künftig nicht ergötzet.
|
Ha a kereszt keserűsége
a test gyengeségével viaskodik,
mégis minden jól van így.
Ha a keresztet elvakultságában
elviselhetetlennek tartja valaki,
később sem fog gyönyörködni benne.
|
|
6. Korál |
Was Gott tut, das ist wohlgetan,
Dabei will ich verbleiben.
Es mag mich auf die rauhe Bahn
Not, Tod und Elend treiben,
So wird Gott mich
Ganz väterlich
In seinen Armen halten;
Drum lass ich ihn nur walten.
|
Mit Isten tesz, mind jó nekem.
Ezt vallom, bármi érjen.
Ki benne bízik szüntelen,
megőrzi száz veszélyben.
Bármily sors vár,
gond, baj, halál,
tudom, el nem hagy engem.
Hagyom, hogy ő vezessen.
|
| |
|
|
| |
|
Tóth Eszter fordítása |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
