|
BWV 139
A Vízkereszt utáni 23. vasárnapra |
| |
Wohl dem, der sich auf seinen Gott |
Boldog az, ki Istenére hagyatkozik |
|
1. Kórus |
Wohl dem, der sich auf seinen Gott
Recht kindlich kann verlassen!
Den mag gleich Sünde, Welt und Tod
Und alle Teufel hassen,
So bleibt er dennoch wohlvergnügt,
Wenn er nur Gott zum Freunde kriegt.
|
Boldog az, ki Istenére
gyermeki módon hagyatkozik!
Azt bár bűn, világ, halál
és az összes ördög gyűlöli,
mégis derűs marad,
ha Istent barátjának mondhatja.
|
|
2. Ária
(tenor) |
Gott ist mein Freund; was hilft das Toben,
So wider mich ein Feind erhoben!
Ich bin getrost bei Neid und Hass.
Ja, redet nur die Wahrheit spärlich,
Seid immer falsch, was tut mir das?
Ihr Spötter seid mir ungefährlich.
|
Isten a barátom, nem árthat, ha tombol
az ellenség, ha ellenem fordul.
Ha irigykednek és gyűlölködnek, akkor is nyugodt vagyok.
Tagadjátok csak az igazságot
vagy hazudjatok, mit bánthat az engem?
Ti gúnyolódók, nem árthattok nekem.
|
|
3. Recitativo
(alt) |
Der Heiland sendet ja die Seinen
Recht mitten in der Wölfe Wut.
Um ihn hat sich der Bösen Rotte
Zum Schaden und zum Spotte
Mit List gestellt;
Doch da sein Mund so weisen Ausspruch tut,
So schützt er mich auch vor der Welt.
|
Dühös farkasok közé
küldi az övéit Megváltónk.
A gonoszok bandája köréje
gyűlik ártó szándékkal
hogy gúnyolódjék és csapdát állítson neki.
De Uram ajka bölcs kijelentést tesz,
Ezzel őriz meg engem is a világtól.
|
|
4. Ária
(basszus) |
Das Unglück schlägt auf allen Seiten
Um mich ein zentnerschweres Band.
Doch plötzlich erscheinet die helfende Hand.
Mir scheint des Trostes Licht von weiten;
Da lern ich erst, dass Gott allein
Der Menschen bester Freund muss sein.
|
A rám szakadó szerencsétlenség
mázsás súlyú béklyóba ver.
Váratlanul mégis segítő kéz nyúl felém.
Vigasztaló fény ragyog a távolból.
És tanulgatom, hogy Isten egyedül
az ember legjobb barátja ám.
|
|
5. Recitativo
(szoprán) |
Ja, trag ich gleich den größten Feind in mir,
Die schwere Last der Sünden,
Mein Heiland lässt mich Ruhe finden.
Ich gebe Gott, was Gottes ist,
Das Innerste der Seelen.
Will er sie nun erwählen,
So weicht der Sünden Schuld, so fällt des Satans List.
|
Habár a legnagyobb ellenség bennem van
a bűnök súlyos terhe.
Megváltóm nyugalmat biztosít.
Istennek megadom, ami az Istené:
a lélek bensőjét.
Ha hívó szava szólít,
eltűnik onnan a bűn terhe, és szétszakad a Sátán csapdája.
|
|
6. Korál |
Dahero Trotz der Höllen Heer!
Trotz auch des Todes Rachen!
Trotz aller Welt! mich kann nicht mehr
Ihr Pochen traurig machen!
Gott ist mein Schutz, mein Hilf und Rat;
Wohl dem, der Gott zum Freunde hat!
|
Ezért hát szembeszállok a pokol seregével is!
Szembe a halál fullánkjával!
Jöjjön ellenem bár az egész világ!
Hivalkodásuk nem ejt kétségbe!
Isten az oltalmam, segítségem és tanácsom.
Mert boldog az, kinek Isten a barátja!
|
| |
|
|
| |
|
Gerőfiné dr. Brebovszky Éva fordítása |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
