|
|
Cantata BWV 20
O Ewigkeit, du Donnerwort [I]
Magyar fordítás [Hungarian Translation]
Kantáta BWV 20 - Ó örökkévalóság, mennydörgő szó |
| |
Rendezvény Szentháromság utáni 1. vasárnapra |
|
Német szöveg |
Magyar fordítás |
|
I. Teil |
Első rész |
|
1. Choral |
1. Korál |
|
O Ewigkeit, du Donnerwort,
o Schwert, das durch die Seele bohrt,
o Anfang sonder Ende!
o Ewigkeit, Zeit ohne Zeit,
ich weiß vor großer Traurigkeit
nicht, wo ich mich hinwende.
Mein ganz erschrocken Herz erbebt,
dass mir die Zung am Gaumen klebt. |
Ó örökkévalóság, mennydörgő szó,
ó kard, mely átdöfi a lelket,
ó kezdet, vég nélkül!
Ó örökkévalóság, időtlen idő,
nagy szomorúságomban azt sem tudom,
hová forduljak.
Megfélemlített szívem úgy megremeg,
hogy nyelvem szájpadlásomhoz tapad. |
| |
|
|
2. Recitativo (Tenor) |
2. Recitativo (tenor) |
|
Kein Unglück ist in aller Welt zu finden,
das ewig dauernd sei:
es muss doch endlich mit der Zeit einmal verschwinden.
Ach! aber ach! die Pein der Ewigkeit hat nur kein Ziel;
sie treibet fort und fort ihr Marterspiel,
ja, wie selbst Jesus spricht,
aus ihr ist kein Erlösung nicht. |
Nincs olyan balsors e világban,
mely örökké tartana:
egyszer mind véget kell hogy érjen.
Ó jaj! az örök kárhozat azonban végtelen;
Szünet nélkül űzi kínzó játékát,
bizony, ahogyan Jézus mondja,
belőle nincs megváltás. |
| |
|
|
3. Aria (Tenor) |
3. Ária (tenor) |
|
Ewigkeit, du machst mir bange,
ewig, ewig ist zu lange!
Ach, hier gilt fürwahr kein Scherz.
Flammen, die auf ewig brennen,
ist kein Feuer gleich zu nennen;
es erschrickt und bebt mein Herz,
wenn ich diese Pein bedenke
und den Sinn zur Höllen lenke. |
Örökkévalóság, megrémítesz engem,
örökkön örökké: ez túl sokáig tart!
Ah! Ez valóban nem játék már.
Lángok, melyek örökké égetnek,
ez semmilyen más tűzhöz sem fogható;
szívem megretten és megremeg,
amikor ezt a kínt elképzelem,
és gondolataimat a pokol felé fordítom. |
| |
|
|
4. Recitativo (Bass) |
4. Recitativo (basszus) |
|
Gesetzt, es dau'rte der Verdammten Qual
so viele Jahr, als an der Zahl
auf Erden Gras, am Himmel Sterne wären;
gesetzt, es sei die Pein so weit hinausgestellt,
als Menschen in der Welt
von Anbeginn gewesen,
so wäre doch zuletzt
derselben Ziel und Maß gesetzt:
Sie müßte doch einmal aufhören.
Nun aber, wenn du die Gefahr,
Verdammter! tausend Millionen Jahr
mit allen Teufeln ausgestanden,
so ist doch nie der Schluss vorhanden;
die Zeit, so niemand zählen kann,
fängt jeden Augenblick
zu deiner Seelen ewgem Ungelück
sich stets von neuem an. |
Képzeld csak el: a kárhozott kínjai
annyi évig tartanak, amennyi a száma
a föld fűszálainak, az ég csillagjainak.
Képzeld csak el: a fájdalom olyan sokáig gyötör,
mint amennyi időt ember a világban
annak kezdete óta töltött;
de még így is lenne
vége és mértéke a gyötrelemnek:
egyszer véget kellene érnie.
De még akkor is, ha mindennek rettenetét, te,
kárhozott! ezer millió évnyi
szenvedés ördögét kiálltad,
akkor sem érsz soha a kín végére;
az idő, mely megszámlálhatatlan,
minden pillanatban újrakezdődik,
s lelked örök fájdalmát
mindig újra megszüli. |
| |
|
|
5. Aria (Bass) |
5. Ária (basszus) |
|
Gott ist gerecht in seinen Werken:
Auf kurze Sünden dieser Welt
hat er so lange Pein bestellt;
ach wollte doch die Welt dies merken!
Kurz ist die Zeit, der Tod geschwind,
bedenke dies, o Menschenkind! |
Istenünk igazságos tetteiben:
E világ rövid bűneiért
olyan hosszú kínt rendelt büntetésként;
ah, bárcsak tudomást venne erről a világ!
Rövid az idő, a halál oly gyors,
gondold meg mindezt, ember gyermeke! |
| |
|
|
6. Aria (Alt) |
6. Ária (alt) |
|
O Mensch, errette deine Seele,
entfliehe Satans Sklaverei
und mache dich von Sünden frei,
damit in jener Schwefelhöhle
der Tod, so die Verdammten plagt,
nicht deine Seele ewig nagt.
O Mensch, errette deine Seele! |
Ó ember, mentsd meg lelkedet,
menekülj a sátán rabságából
és szabadulj meg a bűntől,
hogy ama kéngőzös barlangban
a kárhozottakat kínzó halál
ne a te lelkedet gyötörje örökké.
Ó ember, mentsd meg lelkedet! |
| |
|
|
7. Choral |
7. Korál |
|
Solang ein Gott im Himmel lebt
und über alle Wolken schwebt,
wird solche Marter währen:
Es wird sie plagen Kält und Hitz,
Angst, Hunger, Schrecken, Feu'r und Blitz
und sie doch nicht verzehren.
Denn wird sich enden diese Pein,
wenn Gott nicht mehr wird ewig sein. |
Amíg Isten a mennyekben lakik
és a felhők fölött lebeg,
e gyötrelmek soha nem szűnnek meg:
kínozni fogja az embereket fagy és hőség,
félelem, éhség, rettenet, tűz és villám,
mindez azonban nem emészti el őket.
Mert ezek a fájdalmak csak akkor érnének véget,
ha Isten többé nem lenne örökkévaló. |
| |
|
|
II. Teil |
Második rész |
|
8. Aria (Bass) |
8. Ária (basszus) |
|
Wacht auf, wacht auf, verlornen Schafe,
ermuntert euch vom Sündenschlafe
und bessert euer Leben bald!
Wacht auf, eh die Posaune schallt,
die euch mit Schrecken aus der Gruft
zum Richter aller Welt vor das Gerichte ruft! |
Ébredjetek, elveszett juhok,
emelkedjetek ki a bűnös álomból
és javítsátok meg életetek gyorsan!
Ébredjetek, mielőtt a harsona zendül,
amely benneteket ijesztően a sírból
az egész világ bírójának ítélőszéke elé hív! |
| |
|
|
9. Recitativo (Alt) |
9. Recitativo (alt) |
|
Verlass, o Mensch, die Wollust dieser Welt,
Pracht, Hoffart, Reichtum, Ehr und Geld;
bedenke doch
in dieser Zeit annoch,
da dir der Baum des Lebens grünet,
was dir zu deinem Friede dienet!
Vielleicht ist dies der letzte Tag,
kein Mensch weiß, wenn er sterben mag.
Wie leicht, wie bald
ist mancher tot und kalt!
Man kann noch diese Nacht
den Sarg vor deine Türe bringen.
Drum sei vor allen Dingen
auf deiner Seelen Heil bedacht! |
Hagyd el, ó ember, gyönyöreit e világnak,
ragyogást, pompát, gazdagságot, dicsfényt és pénzt; gondold meg inkább
még most (ebben az időben,
amikor még zöldell életed fája),
mi szolgálja legjobban lelked békéjét!
Talán ez a mai az utolsó nap,
hisz nincs ember, ki ismerné halála óráját.
Milyen könnyen és hamar
lesz valaki holt és kihűlt tetem!
Még ezen az éjszakán
koporsódat ajtód elé hozhatják.
Ezért mindenek előtt
lelked üdvére gondolj! |
| |
|
|
10. Duetto (Alt, Tenor) |
10. Duett (alt, tenor) |
|
O Menschenkind,
hör auf geschwind,
die Sünd und Welt zu lieben,
dass nicht die Pein,
wo Heulen und Zähnklappen sein,
dich ewig mag betrüben!
Ach spiegle dich am reichen Mann,
der in der Qual
auch nicht einmal
ein Tröpflein Wasser haben kann! |
Ó ember gyermeke,
szüntesd be gyorsan
a bűn és a világ szeretetét,
hogy ama fájdalom,
a sírás és fogcsikorgatás fájdalma
ne sújtson örökre!
Ah, képzeld magad a gazdag ember helyébe,
aki a kínban
egy alkalommal nem
kaphatott egyetlen csepp vizet sem! |
| |
|
|
11. Choral |
11. Korál |
|
O Ewigkeit, du Donnerwort,
O Schwert, das durch die Seele bohrt,
O Anfang sonder Ende!
O Ewigkeit, Zeit ohne Zeit,
Ich weiß vor großer Traurigkeit
Nicht, wo ich mich hinwende.
Nimm du mich, wenn es dir gefällt,
Herr Jesu, in dein Freudenzelt! |
Ó örökkévalóság, mennydörgő szó,
ó kard, mely átdöfi a lelket,
ó kezdet, vég nélkül!
Ó örökkévalóság, időtlen idő,
nagy szomorúságomban azt sem tudom,
|hová forduljak.
Végy magadhoz, amikor neked tetszik,
Uram Jézus, öröm-sátorodba! |
| |
|
| |
© Vashegyi György nyersfordítása |
|
Source: Orfeo Choir
Contributed by Pal Domokos (September 2006) |
|
|
