|
BWV 84
Septuagesimae vasárnapjára |
|
|
Ich bin vergnügt mit meinem Glücke |
Megelégszem sorsommal |
|
1. Ária
(szoprán) |
Ich bin vergnügt mit meinem Glücke,
Das mir der liebe Gott beschert.
Soll ich nicht reiche Fülle haben,
So dank ich ihm vor kleine Gaben
Und bin auch nicht derselben wert. |
Megelégszem sorsommal,
amit szerető Istenem juttat nekem.
Nem kell a gazdagság bősége.
Megköszönöm a kis adományokat is,
hisz arra sem vagyok méltó. |
|
2. Recitativo
(szoprán) |
Gott ist mir ja nichts schuldig,
Und wenn er mir was gibt,
So zeigt er mir, dass er mich liebt;
Ich kann mir nichts bei ihm verdienen,
Denn was ich tu, ist meine Pflicht.
Ja! wenn mein Tun gleich noch so gut geschienen,
So hab ich doch nichts Rechtes ausgericht'.
Doch ist der Mensch so ungeduldig,
Dass er sich oft betrübt,
Wenn ihm der liebe Gott nicht überflüssig gibt.
Hat er uns nicht so lange Zeit
Umsonst ernähret und gekleidt
Und will uns einsten seliglich
In seine Herrlichkeit erhöhn?
Es ist genug vor mich,
Dass ich nicht hungrig darf zu Bette gehn. |
Bizony az Úristen semmivel sem tartozik nekem,
és ha ad is valamit,
azzal szeretetét mutatja meg irántam.
Rászolgálni semmire sem tudok,
hiszen amit teszek,
az csupán kötelességem.
Mégha oly jónak is látszik cselekedetem,
semmi igazat nem művelek.
Az ember olyan türelmetlen,
oly hamar elszomorodik,
hogyha a szerető Isten nem ajándékozza meg túláradóan.
Nem táplált és öltöztetett-e bennünket oly sokáig ingyen?
És nem akar-e majdan dicsőségébe felemelni?
Elég nekem,
ha nem kell éhesen nyugovóra térnem. |
|
3. Ária
(szoprán) |
Ich esse mit Freuden mein weniges Brot
Und gönne dem Nächsten von Herzen das Seine.
Ein ruhig Gewissen, ein fröhlicher Geist,
Ein dankbares Herze, das lobet und preist,
vermehret den Segen, verzuckert die Not. |
Örömmel eszem kis kenyeremet,
és felebarátomnak is szívesen adok belőle.
Nyugodt lelkiismerettel, vidám lélekkel,
hálás szívvel dicsőítem és magasztalom Istent.
Így gazdagabb az áldás, édesebb a szűkség is. |
|
4. Recitativo
(szoprán) |
Im Schweiße meines Angesichts
Will ich indes mein Brot genießen,
Und wenn mein Lebenslauf,
Mein Lebensabend wird beschließen,
So teilt mir Gott den Groschen aus,
Da steht der Himmel drauf.
O! wenn ich diese Gabe
zu meinem Gnadenlohne habe,
So brauch ich weiter nichts. |
Orcám verejtékével akarom kenyeremet enni,
és ha életem útja véget ér,
Atyám megadja részemet:
nyitva áll előttem a menny.
Ó, hogyha ezt a kegyelmi ajándékot megkapom,
semmi másra nincs szükségem! |
|
5. Korál |
Ich leb indes in dir vergnüget
Und sterb ohn alle Kümmernis,
Mir genüget, wie es mein Gott füget,
Ich glaub und bin es ganz gewiss:
Durch deine Gnad und Christi Blut
Machst du's mit meinem Ende gut. |
Benned lelek nyugalmat,
Nem rémít a halál.
Hiszem és tudom, elég,
Mit Isten nékem ád.
Kegyelmedből és Krisztus vére által
Jó vége lesz életemnek Nálad. |
| |
|
|
| |
|
Kisfalvi Erzsébet fordítása |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
